Egy dolgot mindenképpen tisztáznunk kell. Macaron alatt több dolgot is értünk. A macaron vagy maccarone mint egyszerű mandulás sütemény, különböző formákban már a 14-15. században is létezett. A mai két talpával egymásnak fordított, ganache krémmel összeragasztott színezett mandulás habcsók jóval később a 20. század elején vált ismertté és jellegzetesen a franciákhoz köthető.
Térjünk vissza egy kicsit az elejére.
Mint említettem jellegzetesen a francia cukrászművészet jut eszünkbe a macaronról azonban különböző források szerint igazából arab közvetítéssel jutott Perzsiából, Szicílián keresztül Velencébe. Itt készítettek egy hasonló édességet már a 14-15. század környékén. Elnevezése is az olasz maccarone vagy maccherone szóból ered. Ez egy tojásfehérjéből és darált mandulából vagy egyéb olajos magból készült aprósütemény volt, ami leginkább a mai amaretti kekszekhez volt hasonlatos.
A szélesebb körű elterjedés csak Medici Katalinnal érkezett meg franciaországba az 1500-as évek derekán. Katalin, II. Henrik francia királlyal tartott esküvőjükre olasz cukrászokat hozott magával és ezen alaklomból gondolták újra ezt a süteményt. Ekkorra már sokkal finomabbra őrölték a mandulát, ezzel egy sokkal homogénebb, finomabb, nemesebb süteményt tudtak készíteni.
A macaron igazi térhódítása két francia apáca nevéhez Marguerite Gaillot-hoz és Marie-Elisabeth Morlot-hoz fűződik, akik a francia forradalom idején 1791-ben apró, töltelék nélküli mandulás kekszek eladásából igyekeztek fenntartani kolostorukat Nancy-ben. Ők a "Macaron Nővérek"-ként írták be magukat a sütemények történelmébe.
Az 1830-as évekre már egyre gyakrabban találkozhattunk ezzel az aprósüteménnyel, amint épp likőrrel, lekvárral vagy egyéb fűszerekel megbolondítva tálalták fel őket a kávéházakban, cukrászdákban. Ez adta az ihletet a ma ismert formához amelyet egy híres francia cukrászda a Laudrée mestere Pierre Defontaines álmodott meg az 1830-as években. A klasszikus receptet újragondolva ganache tölteléket fogott közre két süteménnyel. A süteményeknek szigorúan kétszer akkorának kellett lennie mint a ganache töltelék rétegnek.
Egy másik híres francia cukrász, Claude Gerbet azonban azt állította, hogy a finomságot ő alkotta meg valójában, így ő számít a modern macaronok atyjának. A konfliktusnak hála a desszertnek hamar híre ment először Párizs, majd egész Franciaország szerte. Később a 20. században újra felkapták és kisebb nagyobb újításokkal (például a habcsókok színezésével) teret hódított magának ez az aprócska pasztell színű csoda.
2005 óta március 20-a a maracron Világnapja.